2017. május 11., csütörtök

Ajtótuning két lépésben, némi feszültséggel


Amikor fürdőt és mosókonyhát álmodtam a tetőtérbe, az első ködös mámorban gyönyörű filungos ajtók derengtek előttem, méretes szemöldökkel, igazodva a ház amúgy romantikus stílusához.

Aztán néhány telefonon túl - megismerve az átfutási időket és hozzá a költségeket - gyorsan kijózanodtam, s lettek végül ipari sorozatgyártásban készülő, ennek ellenére szép kivitelű, és a meglévőkhöz elég jól passzoló fenyő 'Zebra' betétes ajtóink.

Szóval az ajtókkal, amint megérkeztek boldog voltam, nagyon tetszettek, ellenben a beépítést követően a gutaütés kerülgetett. Az hagyján, hogy végtelenül egyszerűen, egy 4cm-es szegélyléccel sikerült körbeszegni, na de hogy ez a léc sehol - egyetlen él mentén SEM! - bírt egy darabból (igen, egyetlen, megszakítás nélküli folytonos darabból) állni és göcsmentesnek lenni, na, ezt nehezen viseltem. Nemtetszésemnek ugyan hangot adtam, s ígéret is volt, hogy majd cseréli a Maestro, de aztán az egyéb munkák, költözködés elodázták a cserét. 


Így történt, hogy egészen az idei Nagyhétig - hiába, nálunk Húsvét előtt mindig rumli van :) - festetlen (merthogy festeni csak 'normális' szegőzés után érdemes, ugye!) ajtókkal éltük, és, hogy őszinte legyek, annyira nem is volt rossz. Volt egy enyhe rózsás árnyalata a kezeletlen natúr fenyőnek, még nem sárgult egy cseppet sem, és az a finom, összetéveszthetetlen 'újfa' illata - szóval egyáltalán nem volt vészes, sőt!

Viszont ahogy kitavaszodott, megjött a kedv és az ihlet is - kész ajtókra vágytam. A szegőzés továbbra sem tetszett, és a hatalmas térhez, a meglévő környezethez kevésnek, snassznak találtam ami van, így egy kis tuningot terveztem a szemöldökrészre. Picit izgultam, hogy a férjem miként fogadja újabb 'remek ötletem' - mert hát valakinek ugye meg is kell valósítania a terveket, én meg nem szoktam gérvágózni, fűrészelni -, de (hála a sok-sok közös évnek és projektnek?!) lelkes volt, és inspiráló - beindultunk... :)


Első körben megrajzoltam az elképzelésem, hogy lássam, kb. milyen magasságban, milyen arányokkal számolhatok, majd ezek ismeretében végigbújtam az online faárudákat - Praktiker, Fabarkács, Fa-Terem, Zatik, etc. - hogy hol milyen lécekkel tervezhetek.

Végül a Zatiknál találtam meg minden méretben, formában okés lécet egy helyen, így összeállt a végleges terv, mehettem bevásárolni :)


Néhány óra szerkesztés, próba, fűrészelés és ragasztást követően összeálltak a szemöldökpárkányok - mind a fürdő, mind a mosókonyha ajtaja fölé készült - és felkerültek a helyükre. El voltam ragadtatva... :) - de komolyan!

Ha érdekes, hogy milyen anyagokat használtunk, hogyan szerkesztettük, szabtuk, ragasztottuk, majd rögzítettük a pártázatokat, jelezd csak kommentben, itt, vagy a Facebook-on, és szívesen írok róla részletesen - igazából nem tudom, érdekel-e bárkit is, érdemes-e taglalni.


Szóval miután felkerültek a párkányok, már csak a festés maradt. Itt támadt egy kis feszültség, enyhe zavar az éterben, amikor kiderült, hogy a nappali oldalán az ajtólapok fekete színt kapnak. A srácok 'cool' dolognak tartották, de a férjem enyhén szólva szkeptikusan fogadta, így épp kapóra jött, hogy váratlanul utaznia kellett. 

Viszont Anyukámnak hála nem maradtam egyedül a festéssel, ketten, amolyan csajos munkaként megoldottuk - mint egyébként oly sok mindent eddig is. Köszi, Mami! :)

Sokan szerettétek a múltkori részletes csempe- és lambériafestés leírást, így annak mintájára összeszedem itt is a részleteket:

------------------------ 
AJTÓFESTÉS
------------------------

Felhasznált anyagok, eszközök:

÷ maszkolószalag: szinte minden munkánál használom, mert ugyan sok idő elmegy a kiragasztgatással (padlón, csatlakozó felületeken, etc.), de lényegesen egyszerűbb - és egyébként nagyon felemelő is :) - a végén elegánsan lehúzni a szalagot kaparászás, vakarászás helyett.

÷ csiszolóvásznak (smirgli): egy durvább (120-as) első menetben, a festés előtt, majd egy finomabb (180-as) az alapozást követően.

÷ fatapasz: a repedések, pontatlan, kajsza illesztésekből adódó lyukak, egyenetlenségek kitöltésére Trinát Mestertapaszt használtam. Szeretem ezt az anyagot, mert viszonylag gyorsan szárad, mélyebb krátereket is jól korrigál és könnyű vele dolgozni. Ami fontos, hogy csak zománcozott, telibe festett felületeknél használható, mivel kicsit gipszszerű, teljesen fehérre száradó kitöltő, amit a zománc tökéletesen befed, míg a pácok, lazúrok megszíneznek ugyan, de szinte biztos, hogy elüt (nagyon!) az eredeti fa színétől.

÷ OBI 2az1-ben vízzel hígítható selyemfényű zománcfesték - fehér és fekete színben: mivel kezeletlen, nyersfa felületeket kellett festeni, és korábban kisebb munkáknál már bevált ezt a festék, így bevállaltam, és nem bántam meg. Ár-teljesítmény arányban nagyon jó -  2l fehér ca. 6.000Ft -, szépen fed, könnyű vele dolgozni és így takarékos is, hogy nem kell külön alapozó.

 ÷ keskenyebb és szélesebb, jó minőségű, puha szőrű ecsetek  (0,5", 1" és 2"): na ez az, amin szerintem nem éri meg spórolni, KELL a jó, minőségi ecset. Azért, mert egy jó ecset nem hullajtja a szőrét, nem folyatja magából a festéket, nem csíkoz, egész egyszerűen álom vele a munka.

÷ keskeny, 10cm-es velúr henger nyéllel: érdekes volt, hogy az első, alapozó rétegnél jól működött a henger a felhordott festék eloszlatására, viszont a fedő rétegnél - különösen a fekete esetében - nem volt használható, inkább visszaszedte, mintsem terítette volna a festéket.

És az érdemi munka:
Mindenek előtt körberagasztgattam maszkolószalaggal a falat, padlót a tok mentén és gyönyörűen beragasztottam a zsanérokat, zárnyelvet és címkét a nyíló szárnyon, hogy később ne legyen gondom a festéktelenítéssel.


Kitapaszoltam a lyukakat, repedéseket, réseket, majd a száradást követően a durvább vászonnal végigcsiszoltam a tokokat, ajtólapokat időt, és fáradtságot nem kímélve. Nekem ez a legutálatosabb része a munkának. Nem is maga a csiszolás, hanem a rengeteg por, amivel jár, s amit fel kell takarítani maradéktalanul az attrakció végén - lévén itt, ebben a térben élünk. Jaj, nagyon nem szeretem!


Itt, bár már túl vagyunk egy komplett műszakon, egyelőre vajmi kevés látszata van/volt a munkának, de majd most, immár kettesben Mamával! (Sajnos sok fázisfotóm nincs :( - amikor dolgozom, elragad a hév és pont nem jut eszembe kattogni, de ez változni fog! - I promise :)


Először a kereteket festettük fehérre, s jó sok festéket megittak a nyers felületek. Az ajtólapokat - mivel az egyik oldaluk fekete, a másik fehér színt kapott - a bütüjükön körbe kimaszkoltuk, hogy szépen, elvágólag találkozzon a két szín. Könnyen ment a munka - a festék szépen terült, egyenletesen fedett.


Miután minden megszáradt, finom vászonnal végigcsiszoltuk az összes felületet - kereteket, lapokat, mindent. Ebben a fázisban kevesebb a por, és viszonylag gyorsan lehet haladni, de semmiképp nem elhagyható a csiszolás, ha igazán szép, sima felület a cél - és hát mi más lenne, nem?!

A csiszolást nedves-ruhás letörlés követte, majd újra ecsetet ragadtunk, s festettük immár a második, fedő réteget. A fehér festék esetén ez lett a finis, viszont a feketénél kicsit foltos volt a felület, így ott végül három réteg lett a befejezés.


Az a helyzet, hogy elég jól nézett ki a fekete-fehér ajtó így is - mi csajok el voltunk ájulva :) -, de az i-re a pontot a rézkilincs tette fel.


És ami a legeslegfontosabb: nem csak mi, de a ház ura is elégedett - nem kell újra festeni semmit, hurrá, minden maradhat! :)



„Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”

Zsoltárok 103:2



 ÷

Megjegyzés: a bejegyzésben szereplő termékekről azért írok, mert beváltak, jónak tartom őket - megjelenésükhöz sem anyagi, sem egyéb más érdek nem fűződik.
MentésMentés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...